A Pendulum-koncert utolsó dalának első taktusai szólnak, egy húsz év körüli srác széttárt karokkal ordítja az égbe: „atya-úr-isten!” Hatalmas bulit csinált a Pendulum a Volt Fesztivál nagyszínpadján.

 

Annyi rosszat hallottam erről a szerencsétlen Pendulumról, hogy Volt Fesztivál előtt öt napig kerülgettem félve a lejátszómra ráhangolódás céljából feltett néhány dalukat. Ilyen drum and bassből, prodigys elektróból összeeszkábált, hatásvadász zene ez némi gitárral és szintipopos betétekkel feltolva. A ’90-es években talán még releváns is lehetett volna, most azonban durván anakronizmusnak tűnik a zenekar. Az persze egyértelmű, hogy popzenét nem a művészieskedés miatt hallgatunk, és elég álszent lenne tőlem, ha pálcát törnék azok felett akik odavannak ezért a zenekarért, miközben ma reggel is Lady Gagára flesselgettem a liftben lévő tükör előtt, miután egy kedves helyi figura elhozott a fesztiválról a szállásra.

 

 

Hogy mi is a baj a Pendulummal, azt félre is tettem koncert előtt, ezt majd valamikor egy lemezkritika kapcsán tuti kivesézzük, és csak a buli-detektoromat vittem el a koncertre, ami már az első pár szám után ki is akadt. Eddig – ha bízunk a szemmértékemben – Tankcsapdán voltak legtöbben, a Pendulum (és persze a kedvezőbb pénteki nap) azonban még arra is rátett egy lapáttal. Amikor a koncert felénél átugrottam picit Fluorra, akkor még az épp csendes MR2/Soproni színpad előtti tánctéren is erre ugráltak az emberek.

 

 

Fluor koncertje iszonyú bizarr dili volt. Már írtam, a fesztivál látogatóinak (szemmértékre mondom ismét, és nem a KSH-ból idézek) 95%-a 17 és 28 év közötti. Úgy tűnt, mintha a maradék 5% mind Fluorra ment volna; az egész kis gyerekektől egészen 50 éves meglett emberekig mindenféle arc volt a koncerten, totál falunap-feelinget adva az egésznek. Szakadtam, amikor ez a közönség rögtön az első szám után kórusban kezdte el kérni a Gecigránátot. Meg is kapták természetesen. Utána még Mizut csak kivártam, aztán visszamentem Pendulumra bulizni.

 

 

A Pendulum után színpadra lépő Moby egy sokkal enerváltabb koncertet adott. A Voltos pulcsiban éneklő, gitározó, néha kongázó kopasz frontember próbálta felrázni a közönséget, még egy fotót is készített a színpad előtt álló az egy órával korábbihoz képest nagyon megritkult tömegről, de csak nem akart beindulni a buli. A kockázatmentes technós betétekre ugyan ugráltak az emberek, a köztes részek viszont sokszor elfolytak és uncsik voltak. Jó kedvem lévén, nem akartam, hogy egy Moby-koncert húzzon le, úgyhogy fele után picivel átugrottam egy tufa dubstep-buliba, ami lassan átment technóba, így ott is ragadtam levezetni ezt a hajtós-pörgős pénteket.