A Balaton Soundról, mint jelenségről mindenkinek van véleménye. Szerencsére a Szándot szidni annyira 2010, vagy még inkább 2009, hogy nekem ezzel, mint rendes trendkövető embernek nincs is dolga. Igen, vannak arany-nyakláncos emberek, a Hajógyári-sziget lízingelt BMW-sei is megtalálhatóak, valamint kollagénnel felturbózott nőstények is tiszteletüket tették. Marginálisan. Amíg nem kerültem a gondosan megszerkesztett sajtóanyag közelébe, addig annak láthattam a magyar Ibiza-pótlékot, ami: fürdőruhás emberek buliznak, a Balaton Balaton, a csajok pedig csajok. Talán a naplemente és a sörök átbillentenek valamelyik irányba. A divatozás egyébként, az éppen beköltözők tininindzsateknős-kiszerelésű sátrain túl az idióta szalmakalapokban és a háendemes fürdőgatyókban merül ki, illetve a zenekaros pólók teljes hiánya tapasztalható. A legmenőbb a láncdohányos, rózsaszín forrónacis plázacica volt, aki történetesen hot-dogot árul, érdemes felkeresni.

Újdonságnak számít, hogy aki elmúlt 18 éves, azt egy fehér kormányzati karszalaggal billogozzák meg (ezzel együtt rajtam három karszalag van), így biztosítva az ifjabb generáció egészséges fejlődését. Ezt az élményt fokozza, hogy a kempinget németjuhász-kutyás őrök őrzik.  Egyébként a fesztivál kissé zsúfoltabbnak tűnik, mint pár éve, tehát a helyszínek egymás szájába lógnak.

Esti program egészen jó (Snoop Dogg, Gui Boratto), bár a hiphop koncertek híresen gyatrák szoktak lenni a fesztiválokon. Abban azért reménykedek, hogy egyik zenekar sem mondja le, mert akkor biztos a közelben ólálkodó 30 Second To Mars ugrana be, amit azonban nehezen viselnék. Bár akkor meglenne nekik a magyar fesztivál Grand Slam és az is valami.

(A képek teljesen lo-fi módon készültek és általam)