Sok mindenen lehetne vitatkozni a Volt Fesztivál line upjával kapcsolatban, de abban azért szerintem mindenki kiegyezhet, hogy a fesztivál legfontosabb fellépője a My Chemical Romance. A koncert mindezt csak alátámasztotta.

 

Az ún. emós zenekarok közé sorolt My Chemical Romance az elmúlt évtizedben szép lassan az új évezred Green Dayére és U2- jára és a Queenre emlékeztető stadionzenekarrá nőtte ki magát. Koncert előtt meghallgattam három lemezüket is, éreztem, hogy van bennük spiritusz, de jónéhány daluk volt, amelyek sokszor a bombasztikusság ellenére, valahogy felejthetőnek tűnt. Amit viszont a szerda esti koncertjükön csináltak, az engem is meggyőzött a zenekar pozíciójával kapcsolatban.

 

 

 

Én arra számítottam, hogy majd alig tudom kifejteni magát a zenét a sok csinnadrattából és díszletből, ehhez képest a színpadon lévő legextrémebb dolog a frontember vörös frizurája volt. Nem tudom, hogy ez általános-e a My Chemicel Romance esetében, vagy csak egy fesztiválverziót láthattunk, de az egyszerű fekete ruhába öltözött zenekar mögött semmiféle díszlet nem volt, mindössze a fények kísérték a showt. Mert igen, Show volt ez a szó szoros értelmében. Olybá tűnt az egész, mintha egy hosszú életművön túllévő zenekar visszament volna az időben, hogy fiatalon, ereje teljében játssza el a saját best of programját.

 

 

És mondom, bár díszletek nem voltak, pusztán a láthatóan rettentő lelkes tagokról kivetített képekkel megtámogatva a zenekar egy egész élményszámba menően grandiózus koncertet adott. Néha ugyan belecsúsztak ilyen hullámzós stadionringatóba, de aztán mindig jött egy feszes, punkos dal, ami megmentette az unalom közeli helyzettől. Nem hiszem, hogy ezentúl My Chemical Romance-et hallgatnék ha meghorzsol a külvilág; viszont, ha tini lennék, és elém kerülne egy olyan életszitu, amiben választani kell az amerikai idiótás Green Day és ez a My Chemical Romance közt, akkor azt hiszem, utóbbira tennék.