Magam részéről azért vártam a Quimby koncertjét, mert a Kilégzés című visszatérő/megtisztuló lemezt még anno nagyon szerettem, de időközben valahogy elhagytam a zenekart. Fura dolog ez, mert sokszor látszatra nem szolgál erre rá az adott zenekar, mégis annyiszor megtörténik.

 

A Quimby legutóbbi lemezét én már meg sem hallgattam, csak néhány számba néztem bele, valamint a Quart.hu-n megjelent nem túl bíztató kritikát olvastam róla. A koncerten hallott új dalok alapján arra hajlok én is, hogy tényleg van visszaesés a Kilégzéshez képest. Akkora változás azonban nem történt, hogy el kéne fordulni tőlük. 

 

 

Arra jutottam végül a koncert közben, hogy a Quimbynek valószínűleg lejárt a nagybetűs Ideje. A klasszikus albumaik izgalmasak voltak amikor megjelentek, a Kilégzés egy szép másodvirágzás volt, ami után a ma látottak alapján egy tisztes, de már nem annyira izgi révbeérés maradt. 

 

 

Nem akarok rosszindulatú lenni, de nekem ha a Voltról kéne hasonlatot hozni, akkor az Eddát mondanám párhuzamként. A Quimby új volt, amikor annak kellett lennie, mára pedig megmaradt egy odadó, jó koncerteket toló, csomó maradandó dallal rendelkező zenekarnak, amivel semmi gond nincs - csak én szívesen ugrottam volna térben és időben is a most szerdai Pink Reasonre Budapestre.