Sikerült elcsípni a programfüzetben írtakhoz képest a Volton két órával később fellépő Flour Tomit egy gyors interjúra. Tök szimpatikus figura benyomását keltette, örömmel válaszolgatott a kérdéseimre, és a végén még nekem kellett szabadkoznom, hogy sajna rohannom kell valami koncertre. Eddig is egyértelmű volt, ha bármelyik magyar előadóval elmehetnék bulizni, akkor az Fluort választanám – és ez nem is változott meg. Nagy fless volt az interjú!

 

Á: A legutóbbi quartos interjúd óta eltelt időben nem igazán maradt olyan magyar ember, aki ne hallotta volna a Mizut. Hogy éled meg ezt a nagy figyelmet?

 

F: Szerintem jól kezelem, és nem változott meg belül semmi. Ami mondjuk nehéz, hogy iszonyat sok a fellépés és néha lebetegszem. Ezt tudnám mondani hátránynak. Amúgy az egész nagyon jó és imádom.

 

 

Á: Az underground rapszcénából, ahonnan indultál, milyen visszajelzéseket kapsz?

 

F: Igazából jóban vagyok az underground hiphopos előadókkal. Most délután léptünk fel például a VOLTfolión a Hősökkel és a Punnany Massiffal. Előadói szinten minden ugyanúgy oké, ők a mai napig respektálnak és benne vannak a közös dalokban. Inkább a közönségnek sok, de ezt meg is értem. Nyilván annak, aki csak underground hiphopot hallgat sok egy ilyen house-elektró megőrülés. Nekem is sok lett volna öt éve, csak közben változott az ízlésem.

 

Á: A Mizuból igazi megosztó dal lett, a fél ország imádja, a másik fele pedig a falra mászik tőle. Mit gondolsz erről?

 

F: Nincsenek nagy paráim belőle, csak azt nem szeretem, amikor részeg emberek meg akarják fejteni. Odajönnek, hogy „hé, ebben most mi az érték? Figyelj, ezt most miért?” Ebben nem az értéket kell keresni, ez egy olyan dal, amire mosolyogsz vagy ordítod a buliban. Ez nem arra lett szánva, hogy a könyvtárban fellapozd, ez egy egyszerű bulidal. Persze mindenkinek nem tetszhet, ezt felfogtam és értem, és azt is, hogy valakiknek már sok. Nagyon sokat vagyok kereskedelmi tévében, rádiókban, újságok címlapján, állandóan ott vagyok előttük, és aki utál, az még jobban meg fog utálni, mert elege van belőle, hogy hazamegy meló után, és megint ezt a köcsögöt kell néznie, pedig nem akarja.

 

 

Á: A Mizunak csomó feldolgozása született már, neked melyik a kedvenced?

 

F: A legeslegnagyobb kedvencem, amikor két másféléves kisgyerek énekli a kertben, az extra, azt imádom. A Keshé is nagyon jó, és nem tudom, hogy az Irigy Hónaljmirigyet mennyire lehet annak venni, de azt is imádom.

 

Á: Ke Tal?

 

F: Az elég erős. Hát van egypár, igazából mindegyiket szeretem. Mindegyikben van egy pici Fluor, úgyhogy tök király. De azért valljuk be, sokan akarnak most ezen hullámlovagolni, hogy ilyen hülyén mondjam. Mindettől függetlenül ezeknek örülök. Külföldön amúgy ez nagyon pörög, például volt a 50 Cent Ayo Technology-ja, és megcsinálta a Milow. Tök nagy sikere lett. Az szerintem tök nagy dolog, hogy ilyen elektrós popdalhoz születik egy lounge-os cover, amilyen a Kesh készített.

 

 

Á: Buli után mi lesz? Buli?

 

F: Aha, megyek tovább Pápára fellépni, meg VOLTfolió után is volt még egy fellépésem. Én ma megyek mindenfelé. Hétvégén átlagban négy-öt bulit le szoktam nyomni naponta. Nagyon durván pörgés van most. Igyekszem így is kiélvezni a bulit, csak nehéz. Azért is, mert tök kimennék bulizni, szétnézni, de most is, amikor jöttem már egyből beszóltak.

 

Á: Ez kár.

 

F: Hát ja, kár.