Sose felejtem el, amikor egyik haverommal a Máshol járszot énekeltük egy panelház nyírkos alagsorában bő tíz éve nyáron, amikor mindenféle külföldi lányokba voltunk szerelmesek. Azóta csomó minden megváltozott, rájöttünk például arra, hogy a magyar lányok is szuperek ám! A My Chemical Romance előtt megkérdeztük Csoma Vikit, hogy az Alvin és a mókusokkal mi is történt azóta – hogy kerek legyen a dolog.

 

Á: Az évek alatt rengeteg dalotok összegyűlt. Hogy szoktátok összeállítani a koncert programotokat? A régi, vagy az új dalokat preferáljátok inkább?

 

V: Az a helyzet, hogy egy koncert programot borzasztó nehéz összeállítani. Pont amiatt, mert nagyon sok lemezünk van, nagyon sok dalunk és minden korosztály mást szeret. De nem is bontanám le korosztályra, inkább egyéne válogatja. Próbáljuk mindenkinek kielégíteni a vágyait, tehát minden lemezről játszani. Másfél órába nagyjából 20-22 dal fér bele, miközben jóval több, mint száz dalunk van. Tehát nagyon nehéz, de nem hagytuk el a régi dalokat sem.

 

 

 

Á: Az újabb YouTube-videóitok nézettségét elnézve, nekem úgy tűnik, hasonlóan jól működik a zenekar, mint mondjuk tíz éve.

 

V: Nagyon örülök ennek, ezért van értelme újat csinálni.

 

Á: Meghallgatva az újabb dalaitokat, az volt a benyomásom, hogy túl sokat nem változtattatok stílusban, inkább technikailag lettek kidolgozottabbak a dalok. Hogy látod ezt?

 

V: Muszáj változni és fejlődni, rengeteget próbálunk a hangzáson változtatni, hogy a dalok kicsit máshogy szóljanak, a dalok stílusában is szélesíteni a repertoárt. Nem szeretnénk leragadni egy szűk stílus keretein belül. Eltelt tizennyolc év, változik a zenei ízlésünk, változnak a gondolataink. Általában a gondolatok formálják a zenét, és ez fordítva is működik. Vannak akik a régi dalokat kérik, de sokan vannak azok is, akik az újakat. Persze próbáljuk úgy alakítani a műsort, hogy az új dalokat is megismerhesse a közönség.

 

 

Mik hatnak rátok mostanában? Milyen zenekarokat hallgattok?

 

A punkzenénél azért megmaradtunk; a régi nagy kedvencek, még mindig nagy kedvencek. De azt nem mondanám, hogy egyes zenekarok hatnak ránk. Inkább életérzések és gondolatok jelennek meg a dalainkban. Én erről nehezen tudok beszélni, hiszen Alvin írja a szövegeket és a zenét egyaránt. Persze, van amikor kicsit skásabb lesz a végeredmény, máskor hardcore-osabb, de ezek általában a dalok mondanivalójának függvényében alakulnak.

 

Nemrég jelent meg egy akusztikus lemezetek. Ez rockzenekaroknál elég bevett gyakorlat, punkzenekarok esetében már ritkább az ilyesmi. Kihívás miatt próbáltátok ki ezt a dolgot, vagy?

 

Amiatt is, valamint azért mert van egy csomó dal, amit sima koncerten nem tudunk eljátszani, mert valamiért nem alkalmas rá. Szerettük volna ezeket a dalokat eljuttatni az emberekhez egy másik koncert formájában, és így jött ez az unplugged-koncert ötlet. Az amúgy nem egy koncert volt csak, hanem egy egész turné. Nagyon érdekes, mert olyan emberek mondják, hogy „hú, ez baromi jó”, akik egyébként nem valószínű, hogy meghallgatnának minket. Persze, vannak, kik azt mondják, hogy inkább maradnak a hagyományos koncerteknél.

 

Mostanában elég népszerű a nyugati pop punk zenekaroknál az ún. punkrockopera-szerű konceptlemez készítése. Ti nem gondoltatok rá, hogy valami ilyesmit, szervesen összefüggő anyagot készítsetek?

 

Úgy gondolom, hogy a lemezeinknek mindig van egy egységes hangulata. Tehát van a számok közt van egyfajta kapcsolat. Alvint amúgy foglalkoztatja, hogy egyszer csináljon egy egészestés összefüggő, színdarab-szerű valamit. Hogy ez mikor lesz meg, nem tudom, de szerintem egyszer biztos megcsinálja.

 

 

Mit csinálok a Volt Fesztiválon? Megnéztek valamilyen koncertet?

 

Még most, koncert előtt szeretnénk szétnézni, a My Chemical Romance-re tuti ránézünk. De borzasztó későn kezdünk, és csak kettőkor fogunk végezni, Nyíregyházáig pedig baromi hosszú a hazaút, így túl sok időnk nem lesz. De nagyon szeretjük ezt a fesztivált és jó ide visszajönni.