quart

Indulok a Voltfolióra, ahol "zenei portál, zenei blog" kategóriában a Quart.hu-t is jelölték. Drukkoljatok! 

Most épp süt a nap és erősen fúj a szél a Volton, a biztonsági őrök pedig repülő sátrakról beszélnek. Mindenesetre aki kint szeretne aludni a fesztiválon, az hozzon meleg ruhát, mert hajnalban iszonyú hideg van. 

Amíg nem esnek öklömnyi jégdarabok az égből, addig nincs baj - tisztázta le helyzetet Lukács Laci, a Tankcsapda énekese rögtön a nagyszínpados koncertjük elején. A Tankcsapda után a megkomolyodott Sum 41 lépett fel.

Csak szemmértékre mondom, de nekem úgy tűnt, hogy a Tankcsapda csütörtök esti Volt Fesztiválos koncertjére több ember gyűlt össze a szeles idő ellenére, mint előző nap a My Chemical Romance-re, vagy utána a Sum 41-ra. A Tankcsapda esetében rettenetesen nehéz megállapítani (fesztiválon pedig különösképpen), hogy épp jó koncertet adtak magukhoz mérten, vagy sem, mivel az egész élő dolog náluk arra épül, hogy elmegy egy csomó ember, aki kívülről tudja a dalokat, és jól akarja magát érezni - és jól is fogja. Tehát onnantól kezdve, hogy eljönnek egy fesztiválra, és elkezdik a műsorukat, nyert ügyük van. Én úgy éreztem, hogy kicsit rossz volt a hangosítás, Lukács pedig a lecsupaszított színpadra mutatva elmesélte, hogy pirotechnikával szerették volna megtámogatni a koncertet, de az időjárás nem engedte meg ennek a biztonságos lebonyolítását. De mondom, mindezek nem tettek hozzá és nem is vettek el a tényből, hogy a Tankcsapda-koncert egy tök jó közösségi élmény. Oké, engem azzal végleg meg tudtak volna venni, ha végig olyan bulidalokat toltak volna, mint a Fiúk ölébe lányok, a Nem ver át, a Füst és lábdob és még lehetne sorolni, mert ezekben a három perces punk rock dalokban egyszerűen verhetetlenek a magyar mezőnyben; és simán kijönne ezekből is egy setlist - de nyilván mások meg hiányolták volna a többi dalt, úgyhogy le is zárom ezt a gondolatmenetet. 

Amennyire egyértelmű dolog volt a Tankcsapda koncertje, a Sum 41 annyira gondolta túl a dolgot. Amikor őket megismertem, még egy ugri-bugri bulizenekar voltak, akik punkos dalaikba néha tök jól építettek bele a hol metálos, hol líraibb, vagy épp hiphopos elemeket. Sajnos mire a kanadai négyes eljutott Magyarországra, már felnőttek, ami jelen esetben nem sok jót jelent. Olyan volt az egész, mint egy Green Day paródia, a feketére festett hajú énekes mintha direktbe Billie Joe Armstrongnak öltözött volna, ráadásul, ha jól emlékszem, 2005-ben amikor a Green Dayt láttam élőben pont ilyen, fekete alapon, piros X-szel díszített gitárt ajándékoztak egyik rajongónak, amilyennel Deryck Whibley frontember tolta. Az igazi gond azonban az volt, hogy a teatrálisnak szánt műsorban az olyan szuper dalok is szétszakatak, mint például a We're All To Blame, amit teljesen értelmetlenül nyújtottak el már rögtön a koncert elején vagy nyolc percesre. A Sum 41-ban nem tagadom, tényleg van némi plusz a hasonló kalipunk zernekarokhoz képest, és az új lemez dalaival sincs igazából probléma, de ahogy a koncerten a körülöttem állókat figyeltem, kevésbé tűntek elégedettnek, mint 'csapdán. 

Mindegy, hogy van-e benne üveg vagy nincs, csillag formájú vagy rószaszín, a lényeg, hogy legyen. A napszemüveg, úgy tűnik, a Volt fesztivál nélkülözhetetlen kelléke. További napszemüveges képek a fotóra kattintva!

Meg persze világbéke.

A sátrazás művészet, bár alapszabályai egyszerűek: legyen alja, teteje, oldala, ne fújja el a szél, és ne találj benne részeg fesztiválozót, ha hazatérsz.

Elég durva felhők gyűlekeznek már jó ideje a Lővérekben, de az eső csak nem kezd el esni. Akármi is legyen, a tudósítás folytatódni fog, ilyen szituban pont hogy van gyakorlatom. Legutoljára az Eddára mosolygott ki a felhők közül a nap; ennek Pataki Attila is megörült. Amúgy viszonylag kevés ember előtt játszott az Edda a nagyszínpadon, de lelkesek voltak, és a nekik szánt egy órát is megköszönték. A vége felé a Hűtlen című dalt egy csöppet aktualizálva játszották:

Ettől függetlenül, de ezzel együtt is, számomra teljesen rendben volt az Edda. Nekem azt hiszem szimpatikusabb is, hogy még mindig tolják rendületlenül, miközben mi meg lassan szedjük le a Kispál-képeket a falról. A Flour Tominak beszóló, a közönséget vonatoztató és a nagy lazaságukban régi dalokkal villogó Animal Cannibalshez képest pedig igazi vagányság bőrkabátban, farmernadrágban és hozzá természetesen tornacipőben tolni ezt a teátrális valamit. 

Az Edda még csak működött ebben az elszomorodó időjárásban, de a Primust sajnos megölte a nagyszínpad és a hidegfront kombója. Nagyon kevesen vannak, a szél miatt a színpad mögül is le kellett szedni a fekete függönyt. Pedig tényleg izgalmasnak tűnik a zenekar, egy kisebb színpadon biztosan jól működne. Van két hatalmas asztronauta is a színpadon, a zenekar meg ebben a pillanatban is tolja a játékos jazzes, funkos, sokszor nehezen követhető rockzenét.

A két zenekar között pedig láttam egy ilyen szuper pólót, amiről megtudtam, hogy a Shapat Terror nevű számomra tök új zenekarra utal:

Végül egy kis praktika: aki mostanában tervez kijönni Voltra, az feltétlen hozzon napszemcsit. Rettenetesen keveri a szél a port, úgyhogy azon túl, hogy még mindig iszonyúan menő kellék, még hasznos is!

(Itt a sajtószobában mindenki azt jósolja, hogy eső nem lesz. Egro marad a por és mondom:hozzatok napszemüveget!)

Na, elvesztettem a sajtótájékoztató-szűzességem is! Imént fejeződött be a Tankcsapda sajtótájékoztatója, amin a zenekaron kívül megjelent Gerendai Károly, a Sziget főszervezője és az új Tankcsapda videóklip rendezője is.

A kis esemény elején levetítették a Tankcsapda új klipjét, ami 2009 -es Minden jót lemezen szereplő az Új nap vár című dalhoz készült. A zenekarnak az volt a benyomása, hogy ez az a dal, amit leginkább csípnek az emberek koncerteken, ezért esett erre a választásuk. (Szerintem a Keverék tutibb lett volna, de hát ez van.) A klip rendezőjét, Százados Miklóst, aki civilben amúgy doktor (!), egy pályázaton keresztül választották ki Lukácsék, amire bárki küldhetett be ötleteket. A klip holnaptól elérhető a zenekar honlapján, és facebook-oldalán. Én is ott fogom megnézni, ugyanis a nagy napsütésben nem sok minden látszott belőle.

A sajtótájékoztató másik aprópója az volt, hogy a Tankcsapda idén először nem a "nemzetközi" nagyszínpadon fog fellépni a Szigeten, hanem az idén debütáló rock/metál nagyszínpadon, ami egyben azt is jelenti, hogy a zenekar először lesz headliner pozícióban a legnagyobb magyar fesztiválon. A félórás esemény végén kérdéseket lehetett feltenni a zenekarnak, majd benzinkutasnak öltözött lányok táncoltak Tankcsapdára a bárpulton, és közben sört osztogattak! Ez utóbbi amúgy óránként megismétlődik a Soproni/MR2 színpad melletti "MOL-kút"-nál, érdemes figyelni a szirénaszót!

Ja, és kaptam egy matricát is. Engem a Tankcsapda hajt:

A Volt Fesztiválon vezették be idehaza először a fesztiválkártya elnevezésű fizetőeszközt. A karszalag mellé adják, 100 Ft ellenében pedig rögtön lehet rá pénzt tölteni - talán érdemes kevésszer nagyobb összeget rátenni. Egy gyors, normáldíjas sms-en keresztül történő regisztrációval pedig be lehet biztosítani a kártyánkat, hogy le tudjuk tiltani, ha elhagynánk. Nekem tetszik, tényleg meggyorsítja a fizetést (csak oda kell tartani a leolvasóhoz és kész is). Az pedig gondolom csak nálam van úgy, hogy nem érzem rajta a pénz súlyát :/

Jóétvágyat laza 1000 forintból. Nagyjából ennyi pénzből a hamburger helyett lehet sajtos-tejfölös lángossal kísérni a sört. Ha pedig magát a sört cserélnénk le ásványvízre, akkor 800 forintból meglennénk egy étkezéssel.

Ezt a megoldást a fesztivál egyik fő trendjének szánom. Úgy indult, hogy lusta voltam visszamenni a sátorhoz zokniért, közben pedig egyre melegebb lett. Aki ma érkezne, az már nem fog árnyékos helyen sátorhelyet kapni, így napsütötte részre kell felállítania. Ez azt jelenti, hogy olyan hét / fél nyolc "magasságában" ébreszt a felkelő nap!

Sok mindenen lehetne vitatkozni a Volt Fesztivál line upjával kapcsolatban, de abban azért szerintem mindenki kiegyezhet, hogy a fesztivál legfontosabb fellépője a My Chemical Romance. A koncert mindezt csak alátámasztotta.

Az ún. emós zenekarok közé sorolt My Chemical Romance az elmúlt évtizedben szép lassan az új évezred Green Dayére és U2- jára és a Queenre emlékeztető stadionzenekarrá nőtte ki magát. Koncert előtt meghallgattam három lemezüket is, éreztem, hogy van bennük spiritusz, de jónéhány daluk volt, amelyek sokszor a bombasztikusság ellenére, valahogy felejthetőnek tűnt. Amit viszont a szerda esti koncertjükön csináltak, az engem is meggyőzött a zenekar pozíciójával kapcsolatban.

Én arra számítottam, hogy majd alig tudom kifejteni magát a zenét a sok csinnadrattából és díszletből, ehhez képest a színpadon lévő legextrémebb dolog a frontember vörös frizurája volt. Nem tudom, hogy ez általános-e a My Chemicel Romance esetében, vagy csak egy fesztiválverziót láthattunk, de az egyszerű fekete ruhába öltözött zenekar mögött semmiféle díszlet nem volt, mindössze a fények kísérték a showt. Mert igen, Show volt ez a szó szoros értelmében. Olybá tűnt az egész, mintha egy hosszú életművön túllévő zenekar visszament volna az időben, hogy fiatalon, ereje teljében játssza el a saját best of programját.

És mondom, bár díszletek nem voltak, pusztán a láthatóan rettentő lelkes tagokról kivetített képekkel megtámogatva a zenekar egy egész élményszámba menően grandiózus koncertet adott. Néha ugyan belecsúsztak ilyen hullámzós stadionringatóba, de aztán mindig jött egy feszes, punkos dal, ami megmentette az unalom közeli helyzettől. Nem hiszem, hogy ezentúl My Chemical Romance-et hallgatnék ha meghorzsol a külvilág; viszont, ha tini lennék, és elém kerülne egy olyan életszitu, amiben választani kell az amerikai idiótás Green Day és ez a My Chemical Romance közt, akkor azt hiszem, utóbbira tennék. 

Mikor ideértünk a Volt Fesztiválra, már alig volt néhány programfüzet, ennek okaként, vagy okozataként csomó emberrel találkoztam, aki csak felnevetett, amikor megkérdeztem, hogy most épp milyen koncerten vagyunk. Mi azonban így vagy úgy beazonosítottunk néhányat!

Elsőként az Asian Dub Foundationre mentünk oda tudatosan. Valamelyik információs anyagban ezt a zenekart is bevonták meglehetősen lazán kezelt romatematikába – bizonyára lehetett valami kis metszéspont a multikulti zenekarral. Az ADF már többször játszott Magyarországon, így elég jól ismert névként végre nagyjából megtöltötte az addig meglehetősen foghíjas teret a nagyszínpad előtt. Engem két-három szám erejéig szórakoztatott a műsoruk, aztán iszonyúan elkezdtem unni ezt a rockgitárokkal, kongával, fúvósokkal, miegymással megtámogatott elektro-alapú karnevált. Tök úgy éreztem, hogy akkorra egyenlőség van az egyes összetevők közt, hogy azok egymást hatástalanítják. Amúgy mások élvezték, úgyhogy ez legyen csak az én szomorúan magányos véleményem.

Ezután átugrottam a többek által is ajánlott Európa színpadhoz, ahol Schmitt Pál által díjazott, mindenhonnan jött, a magyar romazenéhez szegről-végről kötődő zenekarok játszottak egyenként 3-4 dalt. Pont egy tök jó dologra értem oda. Egy dzsesszénekesnőt kísért cimbalmon egy figura. Iszonyú lo-fi és roppant elragadó volt az egész, főleg úgy, hogy a közönség nagy részét a többi fellépő tette ki. Aki csak hétvégén tervez kijönni, annak csak ajánlani tudom, ha pihenni akar egyet, akkor nézzen el az Európa sátor és a Life.hu sátor közti szabadtéri színpadhoz, hátha lesz még valami király dolog.

Végül a magyar Erik Sumo Band mutatott fel egy olyan produkciót, ami ennek az egész multikultinak megadta a becsületét. Az Asian Dub Foundationnal szemben nem az érződött, hogy megvan a paktum a közönséggel, hogy mi ezt toljuk, ti táncoltok rá, hanem tisztára lejött, hogy ők meg akarják venni a műsorukkal a közönséget. Sokkal karakteresebbek voltak a dalaik is, mint az angol kollektívának, de annyira, hogy többször felmerült bennem, hogy tuti valami feldolgozást játszanak. A több stílusból építkező, sokszor egész távollévő dolgokat összekapcsoló dalaikat sose éreztem avittnak, végig megvolt a tök friss húzása. Ha hazaérek, valamit beszerzek tőlük!

My Chemical Romance után – amiről hamarosan jön egy külön poszt - még megnéztem az Alvin és a mókusokat a Mol színpadon. Engem nagyon meglepett, hogy az elmúlt tíz évben 80-90%-ban lecserélődött a szetlistjük, és közben felnőtt egy másik generáció az új dalokon. Bár Alvin és Viki piszkálgatta a közönséget, hogy hangosabban, meg hadd halljam, de nem hiszem, hogy kifogásuk lehetett a szépszámú közönségre; amin csak pislogtam, hogy fújja kívülről az összes dalt. Ez kicsit el is idegenített a dologtól, éreztem, hogy én már ezen nagyon kívül vagyok, és amikor fél óra után végre jött egy olyan dal, amit ismerek, az is a degenerált, melegszekáló dal, a Lacika volt, amit régen se csíptem. Úgyhogy kértem egy sört és elmentem nézni valamit randomra.

(A képek az Erik Sumo Band koncertjén készültek.)

Sose felejtem el, amikor egyik haverommal a Máshol járszot énekeltük egy panelház nyírkos alagsorában bő tíz éve nyáron, amikor mindenféle külföldi lányokba voltunk szerelmesek. Azóta csomó minden megváltozott, rájöttünk például arra, hogy a magyar lányok is szuperek ám! A My Chemical Romance előtt megkérdeztük Csoma Vikit, hogy az Alvin és a mókusokkal mi is történt azóta – hogy kerek legyen a dolog.

Á: Az évek alatt rengeteg dalotok összegyűlt. Hogy szoktátok összeállítani a koncert programotokat? A régi, vagy az új dalokat preferáljátok inkább?

V: Az a helyzet, hogy egy koncert programot borzasztó nehéz összeállítani. Pont amiatt, mert nagyon sok lemezünk van, nagyon sok dalunk és minden korosztály mást szeret. De nem is bontanám le korosztályra, inkább egyéne válogatja. Próbáljuk mindenkinek kielégíteni a vágyait, tehát minden lemezről játszani. Másfél órába nagyjából 20-22 dal fér bele, miközben jóval több, mint száz dalunk van. Tehát nagyon nehéz, de nem hagytuk el a régi dalokat sem.

Á: Az újabb YouTube-videóitok nézettségét elnézve, nekem úgy tűnik, hasonlóan jól működik a zenekar, mint mondjuk tíz éve.

V: Nagyon örülök ennek, ezért van értelme újat csinálni.

Á: Meghallgatva az újabb dalaitokat, az volt a benyomásom, hogy túl sokat nem változtattatok stílusban, inkább technikailag lettek kidolgozottabbak a dalok. Hogy látod ezt?

V: Muszáj változni és fejlődni, rengeteget próbálunk a hangzáson változtatni, hogy a dalok kicsit máshogy szóljanak, a dalok stílusában is szélesíteni a repertoárt. Nem szeretnénk leragadni egy szűk stílus keretein belül. Eltelt tizennyolc év, változik a zenei ízlésünk, változnak a gondolataink. Általában a gondolatok formálják a zenét, és ez fordítva is működik. Vannak akik a régi dalokat kérik, de sokan vannak azok is, akik az újakat. Persze próbáljuk úgy alakítani a műsort, hogy az új dalokat is megismerhesse a közönség.

Mik hatnak rátok mostanában? Milyen zenekarokat hallgattok?

A punkzenénél azért megmaradtunk; a régi nagy kedvencek, még mindig nagy kedvencek. De azt nem mondanám, hogy egyes zenekarok hatnak ránk. Inkább életérzések és gondolatok jelennek meg a dalainkban. Én erről nehezen tudok beszélni, hiszen Alvin írja a szövegeket és a zenét egyaránt. Persze, van amikor kicsit skásabb lesz a végeredmény, máskor hardcore-osabb, de ezek általában a dalok mondanivalójának függvényében alakulnak.

Nemrég jelent meg egy akusztikus lemezetek. Ez rockzenekaroknál elég bevett gyakorlat, punkzenekarok esetében már ritkább az ilyesmi. Kihívás miatt próbáltátok ki ezt a dolgot, vagy?

Amiatt is, valamint azért mert van egy csomó dal, amit sima koncerten nem tudunk eljátszani, mert valamiért nem alkalmas rá. Szerettük volna ezeket a dalokat eljuttatni az emberekhez egy másik koncert formájában, és így jött ez az unplugged-koncert ötlet. Az amúgy nem egy koncert volt csak, hanem egy egész turné. Nagyon érdekes, mert olyan emberek mondják, hogy „hú, ez baromi jó”, akik egyébként nem valószínű, hogy meghallgatnának minket. Persze, vannak, kik azt mondják, hogy inkább maradnak a hagyományos koncerteknél.

Mostanában elég népszerű a nyugati pop punk zenekaroknál az ún. punkrockopera-szerű konceptlemez készítése. Ti nem gondoltatok rá, hogy valami ilyesmit, szervesen összefüggő anyagot készítsetek?

Úgy gondolom, hogy a lemezeinknek mindig van egy egységes hangulata. Tehát van a számok közt van egyfajta kapcsolat. Alvint amúgy foglalkoztatja, hogy egyszer csináljon egy egészestés összefüggő, színdarab-szerű valamit. Hogy ez mikor lesz meg, nem tudom, de szerintem egyszer biztos megcsinálja.

Mit csinálok a Volt Fesztiválon? Megnéztek valamilyen koncertet?

Még most, koncert előtt szeretnénk szétnézni, a My Chemical Romance-re tuti ránézünk. De borzasztó későn kezdünk, és csak kettőkor fogunk végezni, Nyíregyházáig pedig baromi hosszú a hazaút, így túl sok időnk nem lesz. De nagyon szeretjük ezt a fesztivált és jó ide visszajönni. 

Napsütés, fürdőruhás lányok, Ray Ban-szerű napszemcsi mindenkin és hibrid multikulti hangulat – így lehetne röviden összefoglalni a Volt Fesztivál lazázós első napját.

Leszámítva, hogy tavaly beugrottam hegyaljás Motörheadre, valamint tavalyelőtt épp itt Volton megnéztem az Art Brutot, öt éve nem voltam magyar fesztiválon. Így egész nagy lelkesedéssel jöttem el Sopronba, még a 2006-os Szigeten vásárolt Placebo-pólómat is előtúrtam az ágyneműtartóból, hogy ott vegyem fel a fonalat, ahol elhagytam.

A fesztivál első napja egyben a magyar EU elnökség záróakkordja is volt, sajnos Schmitt Pál előrehozott beszédéről lecsúsztam. Viszont a cigányzenére koncentráló, vonatkozó tematika szinte valahány színpadon jelen volt, kicsit ilyen modern világzenés hangulatot adva a fesztiválnak. A multikultiság és a hangsúlyozott európaiság ellenére azonban a Volt a magyar középosztálybeli fiatalok fesztiválja. Rengeteg emberrel beszélgettem az első nap folyamán és mindössze egy osztrák társasággal találkoztam, ugyanígy harminc év felettieket is csak elvétve lehet látni.

A zenei felhozatalt bizonyára lehetne kritizálni, de – és ezt az általam megkérdezettek válaszai is alátámasztották – a Volt elsődleges vonzereje a családiasságában rejlik. Úgy éreztem, csomóan elsősorban magáért a fesztiválért jöttek, és az csak másodlagos dolog, hogy ebben az évben kik is lépnek fel. Szóljon valami zene és érezzük jól magunkat - nehéz is ebbe belekötni. Persze ez a benyomás feltehetően annak is köszönhető, hogy a szimpátiát felkeltendő placebós pólóm ellenére, a fekete ruhás, gyanúsan a My Chemical Romance-re érkezők rendre elutasítottak, amikor megpróbáltam tőlük kérdezni, hogy mizu, mire jöttetek, hogy vagytok? Mindenki mással viszont simán le lehet állni beszélgetni, még a biztonsági őrökkel is tök jót beszélgettem.

A fesztivál fő trendje egyértelműen a Ray Ban, vagy Ray Ban-forma szemüveg - bármilyen színben, emellett rengeteg emberen volt ilyen titokzatos zöld, „Vetted? Köszi” feliratú matrica, amit állítólag, ha jól látható, feltűnő helyre ragaszt a fesztiválozó, akkor ingyensört kap érte. Sajnos olyannal nem találkoztam, aki megkapta volna már érte a jutalmat. Napközben volt egy olyan érzéki csalódásom is, mintha dupla annyi lány lenne, mint fiú, de ez szerintem a jó idő számlájára írható fürdőruhára vetkőzésnek volt köszönhető, mert este My Chemical Romance-en meg mintha a fiúk lettek volna többségben. Utána zavaromban ittam jó pár csapolt sört, amitől berúgni nem sikerült, viszont másnapra szuperül kiszáradtam :/

Emir Kusturica most nem filmet rendezett, hanem zenélt, a VOLT Fesztivál MR2 színpadán szerda este a No Smoking Orchestra délszláv zenekarban, melynek 1987 óta a tagja. Hegedűlt lábbal, nyakban, és másnak a szájával. A Pittbull Terrierrel pedig megváratta a közönséget és a végére hagyta. Koncertképek.

Az idei VOLT Fesztivál egyben az európai uniós magyar elnökség hivatalos záróbulija. A korábbi években, zömében magyar közönséget vonzó fesztivál idén egy újabb színnel gazdagodott: az Európa Kempinggel. A 27 tagállam mind képviselteteti magát pár fővel az apró, intim hangulatú kempingben. Meghívott amatőr zenészek ők, akik velünk fesztiváloznak. Kattintsd végig!

Talán már észrevettétek, hogy új külsőt kapott átmenetileg a Quart blog, méghozzá azért, hogy mostantól négy napig a Volt fesztivállal foglalkozzon. Már lent vannak munkatársak, akik a helyszínről tudósítanak majd és tolják a kontentot, négy teljes napon keresztül: szövegben, képben, videóban egyaránt.

Egész biztosan szó lesz majd a mai bejegyzésekben az idei fesztivál talán legfontosabb fellépőjéről, a tényleg nagy halnak számító My Chemical Romance együttes esti fellépéséről, de a mai nap érdekességei közé tartozik a magyar EU-elnökséget búcsúztató záróbuli, továbbá a köztársasági elnök helyszíni látogatása. És el ne felejtsük, de ma lép föl több, a roma kultúrát reprezentáló zenekar is a fesztiválon, szintén az EU-záróbuli keretében.

A Werewolf című új dalban énekel Hajós-Dévényi Kristóf, amelyet magyar idő szerint délután egy órától ad le az ausztrál 2ser rádió, illetve annak Extended Play című műsora. A számot, illetve a szöveget is Hajós Kristóf és az Empty Music, azaz Scott Dann jegyzik közösen, utóbbi készítette az első Unbending Trees-remixet pár hónapja. A Werewolf a korábbi glitch-balladás Unbending-remixhez hasonlóan egyszerre finom és karcos elektronikára épül, ám sokkal szabályosabb, van benne csilingelés is. A dal várhatóan nyáron megjelenik, remixekkel és akusztikus verziókkal. A Werewolfot (amelynek magyar jelentése farkasember) ezen a linken lehet meghallgatni majd valamikor délután egy és három között.

Elkészült az I Wanna Go című dalhoz a hivatalos klip: rendezője Chris Marrs Piliero, aki korábban a Black Keysnek rendezett ötletes klipjeivel hívta fel magára a figyelmet. Szerencsére a mainstream sem vette el a fantáziáját, és az I Wanna Go videója szórakoztató lett, Thriller- és Terminátor-áthallásokkal, az elején pedig Britney csúnyán beszél!!

A Staircase című szám a King Of Limbs felvételei közben született, ma mutatta be a Radiohead a honlapján. A videó a From The Basement című tévéműsorból származik (amit Nigel Godrich, a Radiohead producere indított), és két dobos szerepel benne, Philip Selway mellett az ő egyik kedvence, Clive Deamer bristoli zenész, aki játszott a Portisheaddel, Jeff Beckkel, Tom Jonesszal, a Hawkwinddel, Roni Size-zal, Siouxsie Sioux-val és Robert Planttel.

A világ leghíresebb sivatagi rockzenekara (számos alkalommal írtunk róla, legutóbb itt) új lemezét a neves független Anti- kiadónál jelenteti meg augusztus legvégén. Tassili lesz a címe, egyrészt állítólag visszatérés a gyökerekhez, mármint az akusztikus hangszerekhez, másrészt híres vendégek is szerepelnek rajta: Tunde Adebimpe és Kyp Malone a TV On The Radioból (szerencsére David Sitek nem), Nels Cline a Wilcoból és ezer avantgárd projektből, valamint a Dirty Dozen Brass Band fúvósai.

A Tenere Taqhim Tossama a beharangozó videója, Patrick Votan rendezte, de mondjuk képileg nem túl érdekes (a legmeglepőbb az, hogy cigiző embereket láthatunk). Hanem itt kapunk ízelítőt a TVOTR-együttműködésből, egyelőre tetszik. Mondjuk a végére az a szövegmondás nagyon nem kéne.

Egyik kedvenc lo-fi-dalnokunk elkészítette "A Nemzeti Hálószoba Mozgalom válaszát Magyarország két legnézettebb Youtube dalára." Le is lehet tölteni, a YouTube-on is fent van, Fluor szerint "úristen, ez de beteg!" Egy kommentelő legszívesebben fejbelőné Hó Mártont, szerintünk tök jó.

A Chip Chip Chokas DJ Titusz akárhányadik projektje, C64 és Game Boy találkozik benne élő hangszerekkel és híres énekesekkel. A legújabb klipben például Vécsi Tibi (Korai Öröm) és Még5 (Bëlga) szerepel, előbbi a szerencsétlen flótás, akinek hal helyett a címben szereplő Paptetű akad a horgára, utóbbi meg az élet császára, akinek a lányok fogják a botját ;-DDD

Azt nem tudjuk, ki készítette a klipet, viszont Titusz értelmezését ismerjük: "a videóban látható képek pont olyanok, mintha hármuk (Tibi, Még5, Titusz) agyának képeit egy vászonra vetítené valaki."

Nagyon cuki és vicces! (via MetalInjection)

Avagy ultimate SUMMER BANGER, DJ Schmolli mashupja a következő számokból:

Mike Candys & Jack Holiday – Insomnia (Christopher S Horny Remix)
Faithless – Insomnia
Snap – Rhythm Is A Dancer
Benny Benassi – Satisfaction
Culture Beat – Mr. Vain
Dr. Alban – It’s My Life
Technotronic – Pump Up The Jam

Több változatban letölthető innen.

Az izlandi énekesnő a Facebookjára posztolt ki egy félperces videót, az alábbi szöveggel: "Helló, itt Björk, és itt az idő, hogy mutassak valami ízelítőt a Biophilia című új albumom egyik dalából, a Crystalline címűből. A teljes dalt június végén hallhatjátok!"